Nagyon közép - kelet - európai - utazásaimról II.

Skradin - innen messziről, mintha egy kalózváros lenne a csodaszép kék színben tündöklő Krka folyó partján. Brakkvíz ez, gondolom.... Valahol itt lehet a határa az édes és sós víznek, itt ahol a folyó összeölelkezik a tengerrel.

Ahol a víz az úr....  A Krka -nál 2006 nyarán jártam először. Elvarázsolt. Beleszerettem. És tudtam azt, hogy erre a helyre még vissza fogok térni többször is. Azóta kétszer is volt alkalmam  nála járni.  2008 és 2010 nyarán újra láttam, körbejártam a Skradinski buk  zuhatagait, a mésztufagátak mentén kialakult erdőkben patakokká szétterülő és tavakba formálódó folyó ezernyi formáját. Mert itt valóban a víz az úr. Hatalmas erejével épít és rombol, szelíden kanyarog a fák között, majd bömbölve, harsogva lezúdul a sziklákon, hogy tóvá szelídülve fürdésre csábítson, majd továbbszaladva hajókat cipeljen a hátán. Nekem ez a Krka.

A tengerpartra, Dalmáciába, vagy a Kvarnerre  igyekvők a Velebiten keresztülutaznak. Senjnek  a Rab és Pag szigetek vagy Karlobagnak tartva hágókon, Zadar felé a Sveti Rok alagútban át a hegyen, vagy a régi 1 -es úton kacskaringós hegyi útján, de mindenképpen le kell küzdeni ezt a monumentális hegyláncot, az Adria eléréséhez.